Mi a szerelem


A szerelem virág, jégből születő,
vakító szirma a hónál fehérebb.
Amíg testünk a fagyos télben
didereg, léte lelkeket melengető.

Minden tárgyban ott van szíve,
csészén, kanálon hagy egy jelet,
amint simító kezével keverget.
Ajka édes csók, fénye a tea színe.

Lobban lehelete, levél ablakon,
ahogy kitekintve jöttét várja,
lélek-zet kép, szeretem virágja,
ölelése fogad, éget, átüt kabáton.

Avokádóba zárva


Otthontalanná tettél!
Jövőm zárt szobában fél,
távoli csillagokba taszít,
csendszagú ested vakít.

Szótlanság kiáltott feléd,
bocsánat bukdácsolhat még,
vörös rózsa csak lenn hever,
nem bírja, annyi a teher.

Csillagköd fordul felé,
robotolhat föld és ég,
sejtek nem burjánzanak,
feromon magára marad.

Elvesztett lélegzet,
vakká tett képzelet,
bármi jő, utána a vég,
előbb halál, de nem elég;

avokádóba zárva égsz!

Kapcsolat


Étlapról rendelt
flambírozott kapcsolat,
ellobban a láng,
ki is hűl egy perc alatt.

Szakadnak felhők
az ég alján, válás vacakol,
szél hozza esőt,
elmossa azt, nem maszatol.



Társnak


Nem születtem társnak,
ezért mindig bocsánatot kérek
nem leszek az övék
pedig szeretnek lányok, ledérek.

Nem születtél társnak,
mert mindenben az ellent látod,
megmaradsz másnak,
remény marad, talán meg nem bánod.

Ha mondom


Ha mondom fehér
szerinted sötétre gondolok,
Ha azt mondom ledér
szerinted más lányra gondolok
Ha azt mondom szeretnék
szerinted valamerre kacsintok

Azt mondom hallgatok
és tebenned nő kétség, a gonosz
Azt mondom bolondság
azt mondod legyünk mással boldogok.
azt mondom hallgatok,
azt mondom hallgatok.

Döntés


Hiába is úr
a végtelen szerelem
kispadon is túl
nem vagy ellenem
így t'án nem nyel el a kút

más keserűsége veszélyes láp
ha beleragadsz
kedves is kesernek lát
ne is mond nekem
nincs ebben közös út
viszlát temetésemen

felfogod-e azt
mit egészséggel lehet
hol beteg a lélek
azt nem gyógyítja
csak talán egy betegebb

Csitt harag


Csitt, csitt harag, csitt,
ne büntess magaddal senkit.
Jer, jer velem, jer,
cserbenhagy és megkever.

Fuss idő, tova fuss,
már nincs toleráló kuss.
Nő a zenit, nő,
a sors talán előbb jő.


Kapd el könnyemet


Olvass könnyemből,
lásd... benne végtelenség,
onnan jött szívből,
hol születik a kétség.

Nézz könnyemre ma,
látod benne a forrást,
mi ki sem fakadt,
lassan tör hegyet, sziklát.

Jósolj könnyemből,
benn láthatod a tengert,
csillan tükréből
útja, mi nyakatekert.

Kapd el könnyemet,
az óceánt kapod meg,
őrizd e könnyet,
mert addig tart szerelmed.






Selyemre kötnek


A nyilaim mind eltörtek,
oly erős volt a húr,
parakord selyemre kötnek,
mert rég meghalt az úr.

Néma szavakkal tudok ölni,
uralkodó lélek lesz halott,
hiába szeretek szörpölni,
szótlanságra szomjat kapok.

Lógva vagyok a legnagyobb,
földig ér a nyálam,
ítélet szabadságra hagyott,
épp-telen ész a házam.

Te kivagy, már a semmi,
szárnyaid a gubóban
tekint, az agy mára menni,
ezer néma lájkolód van.

Harmadik napon a vég,
nem lesz vasárnap,
tenni nem akaró való ég,
ad a mohás mocsárnak.

Halva született


Nyugdíjas mítoszok csevegnek,
kiket az élet büntetget,
koronás bábuk csak a táblán,
büszke paraszt paroláján.

Ha majd elsírja magát egy pepi,
akkorra leszek veled hepi,
több a sarok mint az utca,
politikust fog szülni luca.

Csókok repülnek, csókák helyett,
ez a hajó is rég elmehetett,
bár nem látta senki jönni,
halva-született nem tud köpni.


Az leszek


Eltűnök most örökre,
jó leszek a felhőkbe,
rózsa illat száll felém,
nem kiáltok, mint a rém.

Szürke színű köd leszek,
kedvelnek majd fellegek,
ha nem látsz tőlem mást,
akkor te is engem vársz.

Akarod, hát az leszek,
mint ballagó levelek,
nyár közepén is a tél,
mikor engem szerettél.

2017.01.08

Valóság


Helyeden ül a magány,
szalmalángja oly hideg,
szörny a világ nélküled,
nem sirat, zöldszemű lány.

Sosem voltál az enyém,
szokhattam ezt eleget,
csak hoztam kis meleget,
s valósággá vált a tény.

Kísértet halál


A barátság az őszinteség,
akit nem kedvelhetünk,
nem érdemel véleményt,
búcsúzásba így kesergünk.

Szerelem a közelség,
test lélek szavak nélkül,
aki szeret nem ellenség,
ha szeret, mindig békül.

A béke is relatív,
nem mentes a harcoktól,
ölelkezés mi felszabadít
a pressziós kudarctól.

Vagdalkozó szerelem,
jótól a legmesszebb áll,
ha örökre elveszhetem,
akkor jön a kísértet halál.


Mi kell neked


Neked a kenyér kell,
de a búza vagyok,
te szomjas vagy,
de a pohár vagyok.

Ölnöm kellene érted,
de életmentő vagyok,
te szabad rab vagy,
én csak emlék maradok.

Ha elszárad a kegyér,
akkor lenne jó a búza,
elfolyik az ital,
nincs ami felfogja.

Kenyér akarok lenni,
de nem tudsz őrölni,
korgó, szomjas szíved,
engem fog megölni.

Ha meghalok és megégek,
jó leszek beteg verébnek,
újra szárnyra fog kapni,
csak engem fog áldani.

Nincs mit



Színház a világ,
benne én a rossz színész,
mit nem kell játszani,
az is bukásba vész!

Nem kell soká várni,
és eljátszhatom azt,
mit minden élő,
mikor mindent itt hagy.

Bűnöm annyi lesz,
nincs mit itt hagyni,
senki nem tűr meg,
nem fogok könnyet kapni.