Béke tagozat

Égbe repül bús lelkem,
akár a bátor madár,
gyorsabban tép szerelem,
mint műhold, ha gravitál.

Égbe mártott ecsettel
festjük a szép napokat,
testet simító kézzel,
csillapítunk kéjvágyat.

Lisztes száraz kenyeret
használunk bőrradírnak,
maszatos harcot vívunk,
mi lehet más fontosabb?

A rák előre felé araszol,
hátrafelé a fondorlat,
harcba mindenki beleszól,
így szolgál béke tagozat.

2016-07-22

Csendszagú ég

A nyári Nap orrát dörgöli
a ház falát csapkodó tölgybe,
száraz széna-nátháját
illók dőzsébe fojtanák.

Nincs semmi áldozat nélkül,
esők siratják a hűséget.
Egy kattintásra az észtől,
egy sejt-nyire az élvezettől.

A kéregre született vadak,
állnak sorba áldozatnak,
néha préda láthatatlan,
villám rése, égi katlan.

Egy korty kávét ízesít
aszalt-tengerit érdesít
és pillantásunk az égre,
csendszagú moraj mérge.

2016-07-21

Letérdel egy érzés

Lent a víz alól néz,
tükröződik arcod.

Ízed akár a méz,
mosolyom nem hallod.

Csobban egy emlék,
lélegzeted vissza kapod

Letérdel egy érzés,
mikor csókom vissza lopod.

Kezem kúszik feléd,
de bezáruló a kis kelyhed.

Szellemképed kevés,
de már nem enyém a lelked

2016-07-19

Vakító árnyak

Egy a fecske, az a fecske?
Boros est-széli gondolat táncol,
összeadom a szerelmem,
szóljon szelíd harang bennem.
Rándul egy felkapott érzés,
kamrád lettem, nem a vetés.

Hozzám szólt rég gond-alany,
de nem láttam még magát.
Kiáltása vakító s arany,
végtelen érzem vég szavát.

Est hűs hajnalba távolodott,
furcsa részegségét állom,
szemem zöldre károsodott.
Árnya váram s színe párom.
Vakító árnyak között,
magam neked instállom!

2016-07-19