Temetni születtem,
fanyar dallamokra égve
újra veszítettem;
halandó rajongott értem.
Temetnem kell téged
alkotó kezemben tartott
száraz szívverésed;
nem dobog, pedig nem halott.
Temetem a hamvad
minden porszemért küzdöttem,
perced sorra sarjad;
minden napodért küszködtem.
Temetlek, mert lehet,
bár ideg ölt meg bennem,
szeretve nem tehet
tönkre emléked; mit csentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése