Sötét az ég, vihar van odakint,
De a szívemben másfajta fény dereng.
Nem harcolnék senkivel, ki békét hoz,
De emelem szavam, ha a rossz átkoz.
Én nem akarok ártani, csak a korlátnak,
Annak, ami fogva tart és a haragnak.
A háborúnak mondok nemet, a gonoszságnak,
Fényt hoznék oda, hol a sötétség támad.
Látom az embereket, akik félnek,
És azokat, akik másoktól azt kérik, hogy éljenek.
Nem az életüket vették el, csak a hitüket,
És én a félelemnek eldobom a tükrüket.
Mert van, aki csak bánt, beszédével, tettével,
A szívét lezárja, mérgezi mindenével.
Őt meg akarom állítani, nem bántani őt,
Csak a falat lerombolni, mit maga köré szőtt.
Én nem akarok ártani, csak a korlátnak,
Annak, ami fogva tart és a haragnak.
A háborúnak mondok nemet, a gonoszságnak,
Fényt hoznék oda, hol a sötétség támad.
A szűklátókörűség szürke fátyla,
Elhomályosítja, elrontja a mázát.
Aki csak ítél, aki csak elzár,
Aki csak rombol, annak a hangja már
Nem lehet többé uralkodó tényező,
Legyen a szívünk nyitott, és ne zárkózó.
Nincs szükségünk gyűlöletre, ami szétválaszt,
Csak a békére, ami végre táplál.
Minden lépés, ami békéért szól,
Lebont egy téglát a gonoszság falánál.
Ez az én csatám, nem fegyverrel vívom,
A szívem erejét a szeretetbe hívom.
Én nem akarok ártani, csak a korlátnak,
Annak, ami fogva tart és a haragnak.
A háborúnak mondok nemet, a gonoszságnak,
Fényt hoznék oda, hol a sötétség támad.
Ne legyen többé harag, ne legyen többé háború,
Csak a megértés, a békés, tiszta szó.
A gonoszság menjen, a korlát essen le,
Ezt éneklem, remélem, eljön a szép holnap.
Eljön a szép holnap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése