Otthontalanná tettél!
Jövőm zárt szobában fél,
távoli csillagokba taszít,
csendszagú ested vakít.
Szótlanság kiáltott feléd,
bocsánat bukdácsolhat még,
vörös rózsa csak lenn hever,
nem bírja, annyi a teher.
Csillagköd fordul felé,
robotolhat föld és ég,
sejtek nem burjánzanak,
feromon magára marad.
Elvesztett lélegzet,
vakká tett képzelet,
bármi jő, utána a vég,
előbb halál, de nem elég;
avokádóba zárva égsz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése