Árnyékos oldal

Ragadozó árnyak úsznak fenn az égen,
lassú szél sodorja álmaink zenéjén,
fekete szárnyuk ráborul a városra,
némán figyel minden utca, minden ablak ma.
a galambok körbe-körbe félve szállnak még,
mintha tudnák: ma túl nehéz az ég.


És a kék ég lassan elmerül,
szürke felhők alatt a fény felderül,
Hűs dzsessz szól egy hűvös bár sarkán,
míg a világ csendben szétesik talán.


Szürke felhők isszák az ég színeit,
féltékenyen őrzik titkos fényeit,
könnyel teli lassú, nehéz kabátjukon
siklik a hold egy részeg szaxofonon.
Lenn a város fáradt ledfényben jár,
minden ember valami választ vár,


És a kék ég lassan elmerül,
szürke felhők alatt a fény felderül,
Hűs dzsessz szól egy hűvös bár sarkán,
míg a világ csendben szétesik talán.


Harcmezők porából hideg eső hull,
száz meg száz név hangtalanul elgurul,
az igazság túl messze jár talán,
csak a szél zongorázik az éjszakán.


Hamarosan mindent elnyel az ég,
a tudás, a lét, a tegnapi emlék,
de amíg szól ez a lassú dallam még,
őrizzük egymásban a maradék fényt.
...az igazság túl messze jár talán,
csak a szél zongorázik 
ezen az éjszakán.