Lesz még tánc zene meg csitt-csatt
dürögő madár vén toll
hullik mikor lesz nagy vircsaft
akkor retteghetsz rossztól
Lesz tán még érett szalonna
zsírja égeti tüzed
kínok nem fogynak naponta
hiába telik füzet
Lesz még választás apróba
égni fognak s bűneik
de messze marad el Róma
buknak akik követik
Lesz még kenyér az asztalon
vastagját a kés szabja
a lé csorog a héjakon
szerénység folyó rabja
Lesz mosoly csak viccre gondolj
poén elgurul tova
kacagást kánonba posztolj
kőtáblába lájkolva
Dal:
Hé! Hallod?
Lesz még itt valami!
Csitt-csatt, dirr-durr!
A vén madár is tollat hullat!
Na, indulhat a vircsaft!
Lesz még tánc, zene, csitt-csatt,
vén madárból toll is kihullhat.
Dörög az ég, nagy a vircsaft,
aki fent volt, egyszer lecsúszhat.
Retteghetsz még attól, mi jön,
ha a múltad az ajtón beköszön.
Tollas a hát, de kopasz a szárny,
nagyot zuhan, ki túl magasra szállt!
Csitt-csatt! Hallod a zajt?
Dirr-durr! Ki viszi a bajt?
Táncol a nép, forog a világ,
ki nevet ma, holnap sirály!
Lesz még tánc, lesz még vircsaft!
Lesz még, kire szakad sirhant!
Csitt-csatt, dirr-durr, forog a világ,
minden nagy száj lesz hervadt virág!
Lesz még kenyér, lesz még móka,
lesz még igaz szó kimondva!
Hé, hé! Ne nézz hátra!
A holnap nem vár a mára!
Lesz még érett, zsíros szalonna,
serceg a tűz, de nincs nyugalma.
Zsírja csöpög, lángja felcsap,
a kín meg csak újabb lapot kap.
Telik a füzet, fogy a tinta,
minden napra újabb minta.
Írhatod százszor, hogy minden szép,
de gyomor nem veszi be a mesét!
Lesz még választás a próba',
nagy ígéret, kis koporsóba'.
Égnek a bűnök, füstöl a szó,
Róma messze, ledől a trón!
Buknak, akik vakon követik,
a tegnap bűnét ma örökítik.
Arany a száj, de rozsdás a kéz,
aki csak beszél, attól nincs kenyér!
Lesz még tánc, lesz még vircsaft!
Lesz még, kire zuhan sirhant!
Csitt-csatt, dirr-durr, forog a világ,
minden nagy száj lesz hervadt virág!
Lesz még kenyér, lesz még móka,
lesz még igaz szó kimondva!
Hé, hé! Ne nézz hátra!
A holnap nem vár a mára!
[Instrumental Break – Bass Solo, Scratching]
Csitt-csatt!
Dirr-durr!
Vircsaft!
Hé!
Lesz még kenyér az asztalon,
vastag szelet, nem csak álmodom.
Kés szabja, héja roppan,
a lé a szélén lassan csorran.
Szerénység folyója sodor tovább,
nem minden arany, ami koronát lát.
Kicsi a falat, nagy az étvágy,
a jóllakott még többet kíván!
Lesz még mosoly, csak viccre gondolj,
gurul a poén, hát utána loholj!
Kacagást posztolj kánonba,
nevetést véssél kőtáblába!
Lájkold a múltat, oszd meg a jelent,
a holnap majd újabb mesét teremt.
Kőbe vésett digitális világ,
a nevetésed is reklámra vár!
Hé, figyelj!
Ki írja a történetet?
Ki számolja a könnyeket?
Ki nevet a végén?
És ki fizet a meséért?
Toll hullik, a szél meg viszi,
a nép a viccet még elhiszi.
De ha a kő is lájkot kap,
a józan ész csak hallgatag!
Lesz még tánc, lesz még vircsaft!
Lesz még, kire zuhan sirhant!
Csitt-csatt, dirr-durr, forog a világ,
minden nagy száj lesz hervadt virág!
Lesz még kenyér, lesz még móka,
lesz még igaz szó kimondva!
Hé, hé! Ne nézz hátra!
A holnap nem vár a mára!
Lesz még tánc...
Lesz még zene...
Lesz még kenyér...
Lesz még nevetés...
Csitt-csatt!
Dirr-durr!
A vén madár tollat hullat...
De a vircsaft...
A vircsaft marad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése