Olvass könnyemből,
lásd... benne végtelenség,
onnan jött szívből,
hol születik a kétség.
Nézz könnyemre ma,
látod benne a forrást,
mi ki sem fakadt,
lassan tör hegyet, sziklát.
Jósolj könnyemből,
benn láthatod a tengert,
csillan tükréből
útja, mi nyakatekert.
Kapd el könnyemet,
az óceánt kapod meg,
őrizd e könnyet,
mert addig tart szerelmed.
Dal:
Olvass a könnyemből
Lásd... benne a végtelenség
Jön, onnan a mélyből
Hol születik minden kétség
Nézz könnyemre ma
Látod benne az első forrást
Ami még ki sem fakadna
De lassan tör hegyet, sziklát
Óceán a szememen át
Egyetlen csepp, is elmondja: mi vár
Tükröződik benne a lélek titka
A mi közös, végtelen utunk oly ritka
Jósolj a könnyemből, Bent láthatod a tengert
Csillan a tükréből Az útja, mi nyakatekert
Kapd el a könnyemet
Az óceánt kapod meg
Őrizd meg a könnyemet
Mert addig tart a szerelmed
Óceán a szememen át
Egyetlen csepp, is elmondja: mi vár
Tükröződik benne a lélek titka
A mi közös, végtelen utunk oly ritka
A csendes víz hulláma
Minden néma vallomásom
Ne veszítsd el soha, kérlek
Ebben a könnyben van a biztonságom
Ha elapad a forrás
Vagy szíved már nem lát
Elfelejtődik az összes csoda
És nem lesz többé tovább
Óceán a szememen át,
Egyetlen csepp, is elmondja: mi vár
Tükröződik benne a lélek titka
A mi közös, végtelen utunk oly ritka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése