A nyilaim mind eltörtek,
oly erős volt a húr,
parakord selyemre kötnek,
mert rég meghalt az úr.
Néma szavakkal tudok ölni,
uralkodó lélek lesz halott,
hiába szeretek szörpölni,
szótlanságra szomjat kapok.
Lógva vagyok a legnagyobb,
földig ér a nyálam,
ítélet szabadságra hagyott,
épp-telen ész a házam.
Te kivagy, már a semmi,
szárnyaid a gubóban
tekint, az agy mára menni,
ezer néma lájkolód van.
Harmadik napon a vég,
nem lesz vasárnap,
tenni nem akaró való ég,
ad a mohás mocsárnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése