Csillagok hazudnak fényt

Nocsak; az esti fények elérhetők,
nemcsak sötét van és szenvedés,
szeretet-csillag van, hű megértés,
találsz tökéletes örök-szeretőt.

Nem hazug a mesterséges fény,
a gyertyaláng is megért téged,
igaz, hű illatőrződ megéget,
nem átlagos, ha szerető lény.

A meleg, a télben sem álom,
nem lehet mindig fehér a hó,
szeretni kell, s bántás nélkül jó,
kis-mosolyod párnámra várom.

A csillagok hazudnak fura fényt,
színtelen szerelem, nem szürke,
csend csal meg, de nem olyan fürge,
lekoptatod az egyke eseményt.

Ellopott évek tizedét rakod,
leszívja szíved szeretetét,
és éden hálód négy emeletét,
fejedből ki sem vakargatod.

Ez lenne cél: hűség is fájdalom!
elég abból, ha hazug szerelem,
nem dobhatsz át mást sem a szeren,
szavam igaz! Fáj? ...azt is vállalom.