Árnyak testén aláhull egy szín,
horizont takar távolodót, kinn.
Lógó fejjel nem láthatsz messze
kívül tömörül színek serege.
Lángcsóvás ipar követel helyet,
vegetál bérből munkás sereg,
a munka szaga testhez tapad,
nem mossa le szappan, se akarat.
Tenger zúgását utánzó gépek,
napfényt takaró csarnok ércek,
zárt táborként őrzik ott a titkot,
a nyaralás színű papír-csíkok.
Dalszöveg:
Árnyak testén megfakul a szín,
a horizont is hallgat odakint.
Lehajtott fejjel nincs messzeség,
kívül tombol ezerféle fény.
Valami hív, valami ég,
de láncra ver a szürkeség.
Árnyak közt élünk, porból lett a vér,
vasízű reggel, ugyanaz a tér.
A munka szaga bőrünk alá mar,
nem mossa le se víz, se ami akar.
Lángcsóvás gyárak kérnek új helyet,
vegetál csendben a munkás-sereg.
Acél az ég és füst a levegő,
a napot elnyeli a géperő.
Valami hív, valami ég,
de minden út a gyárig ér.
Árnyak közt élünk, porból lett a vér,
vasízű reggel, ugyanaz a tér.
A munka szaga bőrünk alá mar,
nem mossa le se víz, se ami akar.
Tengerzúgást utánoznak a gépek,
érccsarnokok takarják a kéket.
Őrzött titkok, zárt kapuk mögött,
papírnyi nyár az álmunk fölött.
Árnyak közt élünk, de még bennünk ég
egy elszakadt, régi menedék.
Míg dübörög a vas és fogy a nap,
nem adod át a csendnek magadat.
Valami hív, valami ég,
de minden út a gyárig ér.
Árnyak közt élünk, porból lett a vér,
vasízű reggel, ugyanaz a tér.
A munka szaga bőrünk alá mar,
nem mossa le se víz, se ami akar.
A munka szaga bőrünk alá mar,
nem mossa le se víz, se ami akar.
2026.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése