Új sziget

A világ szeme elől szöktem,
töréspont pupilláján találtam
melegre vágyó otthonom, közben
bátorkodtam járni a mezsgyén,
egy számítható kitörés mentén.

Ám a hajnal kiköpött magából,
mint az álomból ébredő lét,
így keltem társas magányból,
kihűlten is megmaradt, mi szép,
de szívem szúrják még a tüskék.

Estére már csalárd hideg ért,
mely didergőn fonta körbe
a mindent borító mega-kitörést,
a szeretet így s azért csalt tőrbe,
mert bíztam vízben, égben, földben.

De vulkánom szigetet épít,
elégett minden csűrt-csalfa szó,
új talajon nekem fészket készít,
mi nehéz időben szerelem asszó,
hamuval takar egy sivár sablont.


2017. December 12.