Három színű a zászló,
Az első a vér, mi csöppen,
ha nem csorog,
akkor szívétől szakad,
sebek sora, sors ostoba,
vér, miből kinő jogod.
A második a szűz hangja,
nem kiabál, nem kalandod,
elveszik hát, vagy odaadja,
szemfényt vesztő harangod,
van, ki megjárva is maradva.
A harmadik kel rügyekké,
ölelő tavasz, őszi enyészet,
fonnyadt titkos tűlevél,
amely holtan szúrhat belétek.
2017.12.29.
Dal:
Három színű a zászló,
három seb a vásznon.
Három történet,
egy nemzet az álmon.
Vér, csend és élet,
mind ugyanazt kérdi:
Mennyit ér a szabadság,
soha senki sem érti?
Háromszínű a zászló,
az elsőt festi vér,
ha nem csorog, hát belül
A szív szakadhat szét.
Sebek sora, sors ostoba,
múltad néma, hangod rekedt,
vérből nőtt ki minden jogod,
amit más már elfeledett.
Cseppen a vér, csorog az ár,
ki tudja, mibe kerül a halál?
Aki tegnap még szabad volt,
ma már csak elfeledett, holt.
Piros a föld, Piros az ég,
Piros a tegnap, Piros a vég.
De minden cseppben ott a kérdés:
Jog vagy kegy a létezés?
Három szín, három seb,
egyik sem felejthet!
Vérrel írták meg jogodat,
mi csendben eltemethet!
Három szín, a világ egy,
szél cibálja a zászlót!
Ki emlékszik, ki felejt,
ki mondja ki a végső szót?
A második a szűz hangja,
nem kiabál, nem kér sokat,
nem kaland a tisztasága,
mégis elveszik a jogodat.
Van, ki adja, van, ki veszti,
van, ki többé nem találja,
szemfényt vesztett harang kondul,
némaság lett a világa.
Fehér a lap, fehér a csend,
fehér a szó, mit senki sem ment.
Tiszta kézzel mocskos világ,
ki mondja meg, mi az igazság?
Van, ki megjárta, mégis maradt,
van, ki elment, mert megszakadt.
Nem minden seb hagy vérnyomot,
van, amit a lélek hordozott.
Három szín, három seb,
egyik sem felejthet!
Vérrel írták meg jogodat,
mi csendben eltemethet!
Három szín, a világ egy,
szél cibálja a zászlót!
Ki emlékszik, ki felejt,
ki mondja ki a végső szót?
A harmadik rüggyé ébred,
tavasz nő a romok fölé,
ölelő kar, remény, élet,
mégis minden az őszé.
Fonnyadt titkos tűlevél,
holtan is a húsba tép,
zöld reményből szürke emlék,
ami tegnap élt, ma hulladék.
Kikel a mag, kihajt az ág,
újraéled a nagyvilág.
A gyökér mélyre kapaszkodott,
ott van minden elföldelt titkod.
Tavasz ígér, az ősz elvesz,
egyik gyógyít, másik sebez.
Ami él, az egyszer elhull,
de a földből újraindul.
Piros a vér, amit ontottak,
fehér a csend, mit ránk hagytak.
Zöld a remény, amit elástak,
három színben élhetnek árnyak.
Nem csak zászló,
nem csak vászon,
nem csak jelkép
egy régi házon.
Három szín,
három ítélet,
páros a múlt,
másik az élet.
Három szín, három seb,
egyik sem felejthet!
Vérrel írták meg jogodat,
mi csendben eltemethet!
Három szín, a világ egy,
szél cibálja a zászlót!
Ki emlékszik, ki felejt,
ki mondja ki a végső szót?
Három szín, három seb,
egyik sem felejthet!
Vérrel írták meg jogodat,
mi csendben eltemethet!
Három szín, a világ egy,
szél cibálja a zászlót!
Ki emlékszik, ki felejt,
ki mondja ki a végső szót?
Három színű a zászló.
Piros, fehér és zöld.
Az egyikből vér fakad,
a másikban hallgat a föld.
A harmadik még kihajt,
ha maradt benne élet.
De zászlót tartani kevés,
ha nem érted, mi éltet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése