Mi a szerelem(Dal)

A szerelem virág, jégből születő,
vakító szirma a hónál fehérebb.
Amíg testünk a fagyos télben
didereg, léte lelkeket melengető.

Minden tárgyban ott van szíve,
csészén, kanálon hagy egy jelet,
amint simító kezével keverget.
Ajka édes csók, fénye a tea színe.

Lobban lehelete, levél ablakon,
ahogy kitekintve jöttét várja,
lélek-zet kép, szeretem virágja,
ölelése fogad, éget, átüt kabáton.

Dal: SzerelemVirág

A szerelem virág, égből születő,

vakító szirma a hónál fehérebb.

Amíg testünk a fagyos télben didereg, léte lelkeket melengető.

Minden tárgyban ott van szíve, csészén, kanálon hagy egy jelet,

amint simító kezével keverget. Ajka édes csók, fénye a tea színe.

[Instrumental solo]

Lobban lehelete, levél ablakon,

ahogy kitekintve jöttét várja,

lélekzet kép, szeretem virágja, ölelése fogad, éget, átüt kabáton.

Hideg szélben meleg álmok születnek,

a szerelem fénye örökké ég bennünk.

Égből virág, mégis élő csoda, lelke melenget, szívünk dalol oda.

Minden tárgyban ott van szíve, csészén, kanálon hagy egy jelet,

amint simító kezével keverget. Ajka édes csók, fénye a tea színe.

Szerelem virág, örök tündöklő,

Égből születő, mégis melegítő.

Lélekben él, soha el nem múló,

szívünkben marad, szeretet virága.

Avokádóba zárva

Otthontalanná tettél!
Jövőm zárt szobában fél,
távoli csillagokba taszít,
csendszagú ested vakít.

Szótlanság kiáltott feléd,
bocsánat bukdácsolhat még,
vörös rózsa csak lenn hever,
nem bírja, annyi a teher.

Csillagköd fordul felé,
robotolhat föld és ég,
sejtek nem burjánzanak,
feromon magára marad.

Elvesztett lélegzet,

vakká tett képzelet,

bármi jő, utána a vég,

előbb halál, de nem elég;

avokádóba zárva égsz!

Kapcsolat

Étlapról rendelt
flambírozott kapcsolat,
ellobban a láng,
ki is hűl egy perc alatt.

Szakadnak felhők
az ég alján, válás vacakol,
szél hozza esőt,
elmossa azt, nem maszatol.

Társnak

Nem születtem társnak,
ezért mindig bocsánatot kérek
nem leszek az övék
pedig szeretnek lányok, ledérek.

Nem születtél társnak,
mert mindenben az ellent látod,
megmaradsz másnak,
remény marad, talán meg nem bánod.

Ha mondom(Dal)

Ha mondom fehér
szerinted az éjre gondolok,
Ha azt mondom ledér,
talán szeretőre gondolok
Ha azt mondom szeretnék,
szerinted máshová mennék.

Azt mondom hallgatok
benned nővő kétség, gonoszok
Azt mondom bolondok,
mondod legyünk mással boldogok,
azt mondom hallgatok,
csak addig hallgatok.
Így neked, meghalhatok.

Dal:

Ha mondom fehér, szerinted az éjre gondolok, 

Ha azt mondom ledér, talán szeretőre gondolok. 

Ha azt mondom szeretnék, szerinted máshová mennék.

Nem hallod, amit nem mondok ki, 

A hangom csak a falak viszik. 

Légy kedves, ne kérdezz semmit se, 

Ez a csend az utolsó esélye. 

Mert mi van a szó mögött? 

Csak a szívünk közt húzódó szürke köd.

Azt mondom hallgatok, benned nővő kétség, gonoszok. 

Azt mondom bolondok, mondod, legyünk mással boldogok. 

Azt mondom hallgatok, addig hallgatok. 

Így neked, meghalhatok.

Nem hallod, amit nem mondok ki, 

A hangom csak a falak viszik. 

Légy kedves, ne kérdezz semmit se, 

Ez a csend az utolsó esélye. 

Mert mi van a szó mögött? 

Csak a szívünk közt húzódó szürke köd.

Azt mondom erős, de valahol belül remegek, 

Azt mondom menj és, de utána mégse engedek. 

Mert mi a tükörkép? Hamis, hazug, tévedés. 

Vagy az, amit keresnél?

Nem hallod, amit nem mondok ki, 

A hangom csak a falak viszik. 

Légy kedves, ne kérdezz semmit se, 

Ez a csend az utolsó esélye. 

Mert mi van a szó mögött? 

Csak a szívünk közt húzódó szürke köd.

Csak addig hallgatok... 

Mert ha mondom, fehér, akkor is a sötétre gondolok. (Hallgatok... hallgatok...)

Döntés

Hiába is úr
a végtelen szerelem
kispadon is túl
nem vagy ellenem
így t'án nem nyel el a kút

más keserűsége veszélyes láp
ha beleragadsz
kedves is kesernek lát
ne is mond nekem
nincs ebben közös út
viszlát temetésemen

felfogod-e azt
mit egészséggel lehet
hol beteg a lélek
azt nem gyógyítja
csak talán egy betegebb

Csitt harag

Csitt, csitt harag, csitt,
ne büntess magaddal senkit.
Jer, jer velem, jer,
cserbenhagy és megkever.

Fuss idő, tova fuss,
már nincs toleráló kuss.
Nő a zenit, nő,
a sors talán előbb jő.

Kapd el könnyemet(Dal)

Olvass könnyemből,

lásd... benne végtelenség,

onnan jött szívből,

hol születik a kétség.

Nézz könnyemre ma,

látod benne a forrást,

mi ki sem fakadt,

lassan tör hegyet, sziklát.

Jósolj könnyemből,

benn láthatod a tengert,

csillan tükréből

útja, mi nyakatekert.

Kapd el könnyemet,

az óceánt kapod meg,

őrizd e könnyet,

mert addig tart szerelmed.

Dal:

Olvass a könnyemből

Lásd... benne a végtelenség

Jön, onnan a mélyből

Hol születik minden kétség

Nézz könnyemre ma

Látod benne az első forrást

Ami még ki sem fakadna

De lassan tör hegyet, sziklát

Óceán a szememen át

Egyetlen csepp, is elmondja: mi vár

Tükröződik benne a lélek titka

A mi közös, végtelen utunk oly ritka

Jósolj a könnyemből, Bent láthatod a tengert

Csillan a tükréből Az útja, mi nyakatekert

Kapd el a könnyemet

Az óceánt kapod meg

Őrizd meg a könnyemet

Mert addig tart a szerelmed

Óceán a szememen át

Egyetlen csepp, is elmondja: mi vár

Tükröződik benne a lélek titka

A mi közös, végtelen utunk oly ritka

A csendes víz hulláma

Minden néma vallomásom

Ne veszítsd el soha, kérlek

Ebben a könnyben van a biztonságom

Ha elapad a forrás

Vagy szíved már nem lát

Elfelejtődik az összes csoda

És nem lesz többé tovább

Óceán a szememen át, 

Egyetlen csepp, is elmondja: mi vár

Tükröződik benne a lélek titka

A mi közös, végtelen utunk oly ritka

Selyemre kötnek(Dal)

A nyilaim mind eltörtek,
oly erős volt a húr,
parakord selyemre kötnek,
mert rég meghalt az úr.

Néma szavakkal tudok ölni,
uralkodó lélek lesz halott,
hiába szeretek szörpölni,
szótlanságra szomjat kapok.

Lógva vagyok a legnagyobb,
földig ér a nyálam,
ítélet szabadságra hagyott,
épp-telen ész a házam.

Te kivagy, már a semmi,
szárnyaid a gubóban
tekint, az agy mára menni,
ezer néma lájkolód van.

Harmadik napon a vég,
nem lesz vasárnap,
tenni nem akaró való ég,
ad a mohás mocsárnak.

Dal:

A nyilaim mind eltörtek, oly erős volt a húr

Parakord selyemre kötnek, mert rég meghalt az úr

Néma szavakkal tudok ölni, uralkodó lélek lesz halott

Hiába szeretek szörpölni, szótlanságra szomjat kapok

Lógva vagyok a legnagyobb, földig ér a nyálam

Ítélet szabadságra hagyott, épp-telen ész a házam! 

Te ki vagy, már a semmi, ezer néma lájkolód van.

Szárnyaid bent a gubóban, tekint, az agy mára menni (vágyik)

Nem akarsz többé semmit szólni, hiába próbál a szellem jönni

A harmadik világ a vég, nem lesz többé vasárnap

Tenni nem akaró való ég, adhat mohás mocsárnak

Némasággal tudok ölni, uralkodó lélek lesz halott

A harmadik világ a vég, nem ad több vasárnapot

Lógva vagyok a legnagyobb, földig ér a nyálam

Ítélet szabadságra hagyott, épp-telen ész a házam! 

Te ki vagy, már a semmi, ezer néma lájkolód van

Halva született

Nyugdíjas mítoszok csevegnek,
kiket az élet büntetget,
koronás bábuk csak a táblán,
büszke paraszt paroláján.

Ha majd elsírja magát egy pepi,
akkorra leszek veled hepi,
több a sarok mint az utca,
politikust fog szülni luca.

Csókok repülnek, csókák helyett,
ez a hajó is rég elmehetett,
bár nem látta senki jönni,
halva-született nem tud köpni.

Az leszek

Eltűnök most örökre,
jó leszek a felhőkbe,
rózsa illat száll felém,
nem kiáltok, mint a rém.

Szürke színű köd leszek,
kedvelnek majd fellegek,
ha nem látsz tőlem mást,
akkor te is engem vársz.

Akarod, hát az leszek,
mint ballagó levelek,
nyár közepén is a tél,
mikor engem szerettél.

2017.01.08

Valóság

Helyeden ül a magány,
szalmalángja oly hideg,
szörny a világ nélküled,
nem sirat, zöldszemű lány.

Sosem voltál az enyém,
szokhattam ezt eleget,
csak hoztam kis meleget,
s valósággá vált a tény.

Kísértet halál

A barátság az őszinteség,
akit nem kedvelhetünk,
nem érdemel véleményt,
búcsúzásba így kesergünk.

Szerelem a közelség,
test lélek szavak nélkül,
aki szeret nem ellenség,
ha szeret, mindig békül.

A béke is relatív,
nem mentes a harcoktól,
ölelkezés mi felszabadít
a pressziós kudarctól.

Vagdalkozó szerelem,
jótól a legmesszebb áll,
ha örökre elveszhetem,
akkor jön a kísértet halál.

Mi kell neked

Neked a kenyér kell,
de a búza vagyok,
te szomjas vagy,
de a pohár vagyok.

Ölnöm kellene érted,
de életmentő vagyok,
te szabad rab vagy,
én csak emlék maradok.

Ha elszárad a kegyér,
akkor lenne jó a búza,
elfolyik az ital,
nincs ami felfogja.

Kenyér akarok lenni,
de nem tudsz őrölni,
korgó, szomjas szíved,
engem fog megölni.

Ha meghalok és megégek,
jó leszek beteg verébnek,
újra szárnyra fog kapni,
csak engem fog áldani.

Nincs mit

Színház a világ,
benne én a rossz színész,
mit nem kell játszani,
az is bukásba vész!

Nem kell soká várni,
és eljátszhatom azt,
mit minden élő,
mikor mindent itt hagy.

Bűnöm annyi lesz,
nincs mit itt hagyni,
senki nem tűr meg,
nem fogok könnyet kapni.