Csendszagú ég

A nyári Nap orrát dörgöli
a ház falát csapkodó tölgybe,
száraz széna-nátháját
illók dőzsébe fojtanák.

Nincs semmi áldozat nélkül,
esők siratják a hűséget.
Egy kattintásra az észtől,
egy sejt-nyire az élvezettől.

A kéregre született vadak,
állnak sorba áldozatnak,
néha préda láthatatlan,
villám rése, égi katlan.

Egy korty kávét ízesít
aszalt-tengerit érdesít
és pillantásunk az égre,
csendszagú moraj mérge.

2016-07-21