Csendszagú ég



A nyári Nap orrát dörgöli
a ház falát csapkodó tölgybe,
száraz széna-nátháját
illók dőzsébe fojtanák.

Nincs semmi áldozat nélkül,
esők siratják a hűséget.
Egy kattintásra az észtől,
egy sejt-nyire az élettől.

A kéregre született vadak,
állnak sorba áldozatnak,
amíg a préda láthatatlan,
villám rése, égi katlan.

Egy korty kávét ízesít
aszfalt-tengert fényesít
és pillantásunk az égre,
csendszagú moraj mérge.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése