Vakító árnyak


Egy a fecske, az a fecske?
Boros est-széli gondolat táncol,
összeadom a szerelmem,
szóljon szelíd harang bennem,
rándul egy jóllakott érzés,
kamrád lettem, nem a vetés.
Hozzám szólt rég a gond alany,
de nem láttam még magát.
Kiáltása vakít s arany,
véletlen érzem vég szavát.
Est hűs hajnalba távolodott,
furcsa részegsége álom,
szemem zöldre károsodott.
Árny a váram s színe párom.
Vakító árnyak között,
majd magamat várom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése