Vakító árnyak


Egy a fecske, az a fecske?
Boros est-széli gondolat táncol,
összeadom a szerelmem,
szóljon szelíd harang bennem.
Rándul egy felkapott érzés,
kamrád lettem, nem a vetés.

Hozzám szólt rég gond-alany,
de nem láttam még magát.
Kiáltása vakító s arany,
végtelen érzem vég szavát.

Est hűs hajnalba távolodott,
furcsa részegségét állom,
szemem zöldre károsodott.
Árnya váram s színe párom.
Vakító árnyak között,
magam neked instállom!

2016-07-19