Selyemre kötnek


A nyilaim mind eltörtek,
oly erős volt a húr,
parakord selyemre kötnek,
mert rég meghalt az úr.

Néma szavakkal tudok ölni,
uralkodó lélek lesz halott,
hiába szeretek szörpölni,
szótlanságra szomjat kapok.

Lógva vagyok a legnagyobb,
földig ér a nyálam,
ítélet szabadságra hagyott,
épp-telen ész a házam.

Te kivagy, már a semmi,
szárnyaid a gubóban
tekint, az agy mára menni,
ezer néma lájkolód van.

Harmadik napon a vég,
nem lesz vasárnap,
tenni nem akaró való ég,
ad a mohás mocsárnak.