Féltékeny tér



A felhők vitorláznak az égen,
testüket szaggatják szüntelen,
a szűnni nem akaró szelek.
Kérhetetlen, hogy felejtsenek.

A szellők felhőkbe ütköznek,
a pamacsok bosszantják őket,
szegett kedvüket egyengetik,
jövőnk a kedvükön sem múlik.

Eső-köpönyegüket vetik le
a furfangos felleg hölgyek,
pucérságuk maga a permet,
szívekből senkit ki nem verhet.

A huzat féltestvére a szél,
szélén érinti féltékeny tér,
dimenziója kissé lyukas,
mivé lesz, ha nem is ludas.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése