Egy kedves mosoly az Adria arcán,
sós öröm-könnyek tengere
dúl, mélységek mérhetetlen áradatán.
Mosoly ragadós, formálja arcodat,
korunk szép ráncain túl,
fiatalítja meg, édesített alakodat.
A felhőket víg szelek festik,
a kékbe fehér ecsettel,
mely néha korommal keveredik.
A sziklákat formálja az áradat,
íves öblöket alkot,
s minden jóval rakja teli táladat.
Ez a táj a föld hű mosolya,
egedre szmájlit korbácsol,
sosem lesz senkihez mostoha.
2017. szeptember
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése